
Nos, nem szívesen mondom ki, de ki kell (később). Aztán majd meglátjuk. Szóval van ez a zene, amit én kifejezetten élvezek, akárhányszor hallgatom. Kegyetlen nagy riffek, hatalamas húzás és pusztulat. Izzadtan döngölős paszírmetál a javából, fogós, igazi koncertzene. Persze ilyen zenéből akad sok, nem is az eredetisége miatt rakom ide, hanem mert. Felhőtlen zúzás, néha kis hadarás, meg tiszta danolás (amit ki nem állhatok). Tuti örömet okoz egy szar nap végén, csak kérek mindenkit a szövegeiket ne olvassátok el (fakultatív), s a kihallható szövegeket se halljátok ki, ha egy mód van rá (szintén fakultatív). Itt az erőszak zenéje, erre kellene az Urat dicsőíteni. Erről inkább majd a kommentekben.
A Khanate egy nagyon szupergrúp, mert olyan neveket társíthatunk nevek mellé, mint pölö az OLD, a Blind idiot God, a Sunn O))), vagy a Burning Witch. No, mindegy is, a lényeg, hogy van James Plotkin, akit szerethetünk, meg Alan Dubin. No, mindegy. A Capture & Release már a banda haláltácának szüleménye. Eszelősen fájdalmas, vontatott, mély és zavarbaejtően szétkínzott zene. Akárhogy is, egy percig sem unalmas a két nóta, csak tudjunk utána mosolyogni. Kreatív és módszeres idegrendszeri leépítés, mindenkinek kötelezően.
Íme az egyik kedvenc kis rágókorongom. Leszarom ki mit gondol, számomra ez az album maga az öröm és az önfeledtség (meg a műfaja is, ha jó). Feszes, primitív riffek, rengeteg villanyosság, atom dallamok, cyberpunk életérzés és mezei, minden matektól és fríztől mentes bólogatás. Az ultimate rágógumizene, esetleg szomszédfelbaszónak is jó. A lényeg, hogy a finn nyelv egyemazuzáját aranyossága (röhejessége?) nagyon sok vidám percet fog okozni azoknak, akik vannak olyan tettrekészek, hogy magyar szavakat halljanak ki az ének-ordításból. Leírom én eddig miket találtam: "Majka", "Táncolj Lali", "Ragasztó", Villanycsihar", "Juharszár" "Patvarlappang" s még sorolhatnám. Amúgy könnyen fogyasztható, és akiben van nyíltság, s nem neveti ki ezt a műfajt, annak nagyon fog tetszeni. Szerintem kurva jó bulizene, kapjátok be mind :D!
Na, egy igazi kis szívmasszázs a kőgolyójú gányafejeknek. Szarráfülledt kétszerkettes koncert-terem, bekezd a Sharon After Prom és kezdetét veszi valami olyan szinten hangulatos, lepusztult, mocsoknagy öldöklés és hedbeng, hogy az jaj mindenkinek! Fertelem nagy átizzadás az egész, kérem mindenki ilyen melegben csak saját felelősségre használja, mert tényleg. Erős és sokathallgatós, ordítós és bebaszós. Kinek mi a kénye, de ez tuti, hogy nem a szelektív hulladékgyűjtés zenéje.
Nos, aki szereti a trip-hop-ot, főleg a kiemelkedően kreatív trip-hop-ot, az szedi. Akad itt jócskán samba, bossa nova, electro, akusztika, fúvások, szívások csörgés, pihi mindenekfelett, Imagine feldolgozás, csoda kis csaj dalnok, laza, kúl életérzés. Partra vele, kézbe egy koktél, szivar, herehűtő tasak, és egy párna. Nyugalom skacok, nem sietünk sehova.
Már az első albumukról is hírt, filet adtunk ugyebár, és most végre megjelent az új. Első hallgatásra még nem mart belém annyira minden része, de pár hallgatás szerintem és elájulok. Már most érzem, hogy eléggé vizuális téma lesz ez is, főleg ez a borító...Szóval szedjétek le az előzőt is, utána másszatok bele ebbe. Éteri dallamok, elhaló ének, hatalmas havas hegyek, régi emlékek, belassulások, gyorsulások, 6 perces meditációs számkezdet, víííízhangok..vízhangok...vízhangok...