Megérkezett Grizzly Bear új nagylemeze!

Korábban / Hivatalos / GrizzlyŰr / GrizzlyArc

A Tutu az egyik kedvenc Miles Davis-lemezem, ami a majd' négy évtizeden át alkotó mester munkásságának utolsó öt évében született meg. Miles eredeti tervei szerint az album szerző- és előadótársa Prince lett volna, a terv kútba esésével viszont Marcus Miller vált a kollaboráció másik tagjává. A Tutu szerzeményeit a nyolcvanas évek közepi funk, r&b és hip hop inspirálta; a hangzás kialakításában pedig fő szerepet kaptak a negyed századdal ezelőtti elektronikus eszközök: dobgépek, szekvencerek és szintetizátorok. A Miles-sound mégis eredeti, és azonnal felismerhető - szerintem a mai napig mit sem veszített frissességéből.

Először / Másodszor / TundraŰr / TundraArc

A Tűzmadár szárnyai 2012-ben frankón tüzesek. Újrakiadás.

Régebben / Még régebben / Űr / Arc

A hollandus társaság idén rukkolt elő második nagylemezével, mellyel korábban elkezdett utukat folytatják. Sci-fi ihlette hipnotikus fuzzy muzsikájuk könnyedén hozza a blogon már megismert Dutch Space színtér kiváló minőségét (lásd: 35007, Astrosoniq, Gomer Pyle, Het Droste Effect, stb.). Félúton az űr és a sivatagi rock között jobban nem is indulhatna az újabb hét, mint velük. BandaTáborukról ingyen lekapható nemcsak az Echo Forever, hanem 2011-es Intergalactic Dada & Space Trombones című bemutatkozó albumuk is.

Ha van igazság a világban, ennek tuti sokan fogtok örülni.

Mondjuk én soha nem tudtam mit kezdeni velük, de tény, hogy nem elhanyagolható együttesről van szó.

A Dwarves tagjai teljesen őrültek, szexuálisan aberráltak, és roppant veszélyesek. Kevés banda büszkélkedhet annyi botránnyal és perverz sztorival, mint ők. Szívesen lépnek színpadra egy szál faszban, az énekes simán lehugyozza a közönség tagjait, de ha olyanja van, még szájba is rúgja őket. Egy Dwarves koncerten az ember sosem érezheti magát biztonságban. Ezek után talán nem meglepő, hogy Nick Oliveri is tagja volt e díszes társaságnak. A kedvence lemezborítóm (évekig ez volt a háttérképem) mögé bújtatott zenei anyag a rockandroll suhanású punk zenék egyik csúcsa. Ez a harmadik anyaguk, és ez már a Sub Popnál jött ki (ahonnan később ki is rúgták őket, olyan "poénok" miatt, mint például saját gitárosuk halálhírének terjesztése). A lemez megidézi a garázsrock nemtörődömségét, a korai hardcore hordák nyersességét és arcbamászását, és olyan punk alapvetéseket, mint a Misfits, a Ramones, a Black Flag, vagy éppen a Fang. Negyed óra sincs az egész, a dalok játékideje még a másfél percet sem éri el. Ez az egyik legfontosabb punk album. Szélvészgyors, koszos és rosszindulatú. Olyasmi, mintha a Zeke zenéjéből kivennénk a favágó-mentalitást, meg a Motörhead hatást. Amúgy a többi lemezük is állat, sőt, a srácok zeneileg is elég merészek, úgyhogy ha szeretnétek többet hallani róluk/tőlük, akkor majd megmutatom mondjuk a Come Clean albumot is, vagy bármelyik másikat.

Így indul (és nagyjából így is folytatódik) a dalcsokor:

Pár hét múlva itt a Lawless, melynek zenei anyagáért Nick Cave, és állandó szerzőtársa, Warren Ellis a felelős. (Egyébként a forgatókönyvet is Cave írta).
A Bootleggers nevű (nyilván csak a film kedvéért összehozott zenekar) férfiasan alágyújt a szerzeményeknek. Segítségükkel Nick Cave például egy John Lee Hooker klasszikust szab át saját képére, Mark Lanegan Velvet Underground, Link Wray, és Captain Beefheart dalokkal hozakodik elő (ugyanezt a három dalt a bluegrass veterán Ralph Stanley kíséret nélkül adja elő), Emmylou Harris (aki kicsit enyhít a férfias szorítású zeneanyagon) pedig Townes Van Zandt kígyódalában működik közre, valamint a válogatás két Cave és Ellis által írt dalát is ő énekli. De itt van a Duke Spirit énekesnője, és a legendás countryzenész/költő/színész Willie Nelson is.
Na ennyi. Még szerencse, hogy filmzenénél nem baj ha lelövöm a poént, különben most nagyon haragudnátok rám.
Amúgy iszonyúan várom már a filmet.

Akkor Oswaldék és New Bombék után álljon itt Columbus harmadik punk nagyágyúja, a Gaunt. A Gaunt nyersebb, alapvetően egyszerűbb lélek, mégis minimális dallamkombinációik, fogós ordításaik és hamis dalolásaik olyan helyes és húzós, megjegyezhető egészet adnak ki, amitől nagyon jókat lehet rájuk bólogatni. Ők a garázsrockot a dallamosabb punk végén fogták meg. Nem agresszív, nem feltétlenül szélsebes, de mindig lendületes és feszes és upbeat. Ajánlom azoknak, akik nem félnek elereszteni egy-két otthoni butácska éneklést.

Odabent csak nagylemezek vannak, de mi kellene más. 

Elolvasom »

Az Oswald társaság után akkor jöjjön Columbus feltehetően legnagyobb büszkesége, a New Bomb Turks. Ha szereted a szemetes, koszos, rock and rollos svunggal és példaértékű dinamikával szakító fogós és feldobó punk reszelést, akkor a New Bomb Turks megkerülhetetlen a számodra. Most mondhatnám, hogy amúgy is eléggé ismerendő együttes, de nem hinnétek nekem. Le is szarom, ezt a mentalitást váltja ki az a döbbenetes hanyag természetesség, amivel ezek az arcok nyomták a rokis punk őrületet. Igazából egy olyan pimpelt Stones és Stooges, ami több ennél a leírásnál. Bent még van szöveg.

Elolvasom »