
Akkor folytatom a '90-es évek brit shoegaze színterének bemutatását. A Chapterhouse és a Lush után jöjjön hát a Slowdive, a műfaj egyik legkiemelkedőbb együttese. A Slowdive nagyjából hat-hét év alatt lepakolt tökéletes munkásságát nem lehet eléggé az egekbe emelni, így tehát nem is pazarlom itt a szót, inkább néhány mondatban a kiadványoknál. Amúgy ha valaki a napokban született volna, annak nagy általánosságban azt kell tudnia a Slowdive zenéjéről, hogy maga a megtestesül langyos nyári szellő. Mély, elegánsan pszichedelikus, gyönyörű merengések, hihetetlenül megírt elfolyások, hibátlanra csiszolt álomkórok. Aki nem ismeri őket, az ismerje meg őket, mert ilyen időben életet menthetnek. Meg valamilyen szinten azért az alapműveltség része is, legalábbis remélem.
Három elképesztő shoegaze dal leledzik ezen a bemutatkozáson, mindegyik könnyednek tűnik, aztán idővel belemarnak a lelkedbe és az elmédbe. Gyönyörű az egész húsz perc, álomporos transzokban végződő megnyújtott, bambulós csodákat fogsz hallani.
Ez a kislemez a Just for a Day előfutára, az egyik örök slágerük is ezen jelent meg először. Amúgy jóval letisztultabb dolgokat tartalmaz, mint a debüt, néhol már talán komorabb és megváltóbb is. Aki szereti, ha a minden giccs és szépelgés nélküli fenséges könnyekig cibálja a fejét, az velem együtt fog mosolyogva pityeregni ezen a kislemezen.
Az első nagylemez nyitódala minden idők egyik legkeményebb shoegaze szerzeménye. Első hangjától az utolsóig katarzis, baszki, de mekkora. Amikor először hallottam, átértékeltem az életem. Amúgy meg már ekkor elővették a pop-építkezést, persze bebugyolálták a saját révedésükbe. Alapvetően pedig felfoghatatlan a lemez, én máig nem értem azt a könnyed, leheletszerű megtisztítást, amit ezen művelnek. Aki szeret nagyokat érezni, vagy esetleg kedveli, ha hatványozottan szép dallamok úsztatják el a fejét, az imádni fogja. Akárhonnan nézve is hibátlan alapmű.
Három shoegaze-pop himnusz, mindegyik végére a térdedet fogod bólintgatni. A dolog semmit nem változott - esetleg a keményebb, élesebb hangzás említendő - tehát, vannak velőtrázó, félelmetesen szép, lassítva táncoló délibábok, de ezen a kislemezen én némi komorodást, sötétebb képeket is érzek. Egészen elképesztő, komolyan.
Két dögösen húzó, pörgősebb, garázsosan megszólaló shoegaze szerzemény a pop-rock felemelésével. Mindkét dalért megéri.
Ez a kislemez a Souvlaki előzetese, több dal is újra feltűnik a nagylemezen. Amelyik meg nem, az is kibaszott jó. A So Tired-től általában nem tudok felkelni, a Souvlaki Space Station pedig már itt megrengetheti a világotokat, mert hát egy őrült nagy shoegaze zsoltár.
Személy szerint az egyik kedvenc Slowdive lemezem, és tök lenyűgözőnek vélem, hogy a Just for a Day után alig változott a zene, a hangulat, az egész. Csak apróságokról lehetne beszélni. Shoegaze és dreampop alapmű, nem más. Olyan refréneket, dallamokat és íveket, mint amilyenek e lemez dalain vannak, nagyon kevesen tudtak írni.
Itt vannak a demók, és a lemaradt dalok, részletek is.
Ugyan már a Souvlakin és néhány elődjén is akadnak ambient témák, vagy dalok, ezen a kislemezen a Slowdive kiemelte ezt az irányt. Kevés gitár, több elektromos alap, Rachel tünemény hangja, totális merülés testben és lélekben. Talán a legdirektebben nyugtató anyaguk.
Trippy és cool remixelése a kislemeznek. Ha az nem volt elég trippy és cool.
A Pygmalion a legkevésbé megértett, legkevésbé elismert lemezük. Személy szerint pedig úgy vélem, hogy ennél súlyosabb, mélyebb, megérintőbb és komolyabb lemez alig akadt a '90-es években. A Slowdive elment egy minimalista, pár hangból építkező irányba, és úgy temette el munkásságát, ahogy senki előttük. A Pygmalion egyike a kedvenc lemezeimnek, több hétig aludtam el ezekre a méregtelenítő, megtisztító, tonnás ködökre. Hátborzongatóan kemény lemez, de aki a shoegaze és dreampop irányukat kedveli, az se rinyáljon, hanem kitárt fejjel vesse bele magát a Pygmalionba, mert ez a lemez nagyjából feleslegessé teszi a "sadcore" műfaját.
I Am the Elephant, U Are the Mouse - Soundtrack
Ez egy kiadatlan filmzene-lemez. Érdekesség, szépség, halkság, a Slowdive tudott filmzenét is írni.
Kiadatlan dalok.
Még kiadatlanabb demo felvételek.
)
milyen értéktelen lett ez a blog.
kb egy éve még igazi underground zenéket toltatok, melyekre nehéz volt rátalálni, most meg ilyen „poszt, alter, pop meg alapság” jelzővel ellátott kommersz szarok vannak. már bocs…
Ja, én például rengeteg alter/pop satöbbi cuccot teszek ki :D
Nincs ezzel a post-tal semmi gond, a Slowdive jó.
csak most igazán értékes a blog.
tény, h a psychopathology orchestra-s eranak vége, de nekem begyere ezek az 'alap' jelzővel állatott dolgok is. persze már nekem sem úgy mozdul meg minden egyes posztra a herém, mint anno, de ez nem a blog hibája. mondjuk jöhetne több jrock
milyen értéktelenek lettek a látogatók.
kb. egy éve még igazi nyitott felhasználók voltak szemellenző nélkül, számolni is tudtak, tisztában voltak pl. az underground, a kommersz, vagy az arány szavak jelentésével, nem beszélve magáról a blog fogalom értelmezéséről, tudták használni a keresőt, ha hosszabb ideig lerohadt, akkor a gugliét is, h több mint öt év szar posztjai közül válogassanak, ha pedig rinyáltak, akkor stílusosan tették (lásd: "nem működnek már a multiuploados linkek";))).
már bocs.
Sziasztok!
Némi gyengülés tényleg tapasztalható, de sztem azért, mert túlságosan tömbösítve jönnek a cuccok (ilyen színtér, amolyan generáció alkotói a-z), régebben sokkal változatosabb volt.
Vissza a jazzraphc zenéket!:)
jja, a slowdive pont bejön:)
hja norbikám, sajnos egyes olvasóknak szelektív a látásuk, és csak bizonyos posztokat észlelnek:P!
szerintem meg kva jo még mindig! (chill, ambient cuccok kifejezetten jok)
nincs a Slowdive-al semmi baj. nem kell minden alkalommal kivéreztetni az agyadat...
Pygmalion rulez.
köszi, Slowdive istenjó, már csak a Ride hiányzik:) ablogmegkirály
www.youtube.com/watch?v=sVyNvKjhgyU