A SLRAS-t pont egy évtizede, a sierra leonei polgárháború idején alapította meg menekültek egy csoportja a szomszédos Guineában. A Radio Salone (melyben a Salone a zenészek hazájának hétköznapokban használt neve) a harmadik, idén kiadott nagylemezük. Muzsikájukban az afrobeat ritmusai emelik ki a nyugat-afrikai roots reggae ízeit, amit ráadásként néhol a world music lüktetésével vadítanak meg. Karrierjük már első nagylemezük (Living Like a Refugee, 2006) megjelenése után nemzetközi fordulatot vett: menekülésükről és egymásra találásukról film készült, aminek Ice Cube volt a producere; később pedig Oprah vendégei, és az Aerosmith előzenekara is voltak. Ha hőség, akkor dub és reggae ezerrel!

Fácse / BandaTábor

Egy olyan lemezt, aminek a borítóján a sátán orrba szívja az elkárhozott lelkeket, és az első szám címe az hogy Fekete Kokain, minden magára valamicskét adó sludger gondolkodás nélkül letölt. Pláne ha olyan fasza zenekarokból verbuválódótt nagyon csúnya emberek projektje, mint a Fistula, a Solace, a Blood Farmers, és a Sollubi. Nyers, piszkos, szart okádó lemez, amilyennek lennie kell.

facebook / bandcamp

Szóval akkor a Pegboy a soron következő versenyzőnk a chicagói punk színtérről. Naked Raygun és Bhopal Stiffs tagok keltették életre a csapatot. Főleg a minőségi, dallamos, ám mégsem felvizezett punk kedvelőinek merem ajánlani őket, meg persze azoknak, akiknek bejöttek a fentebb említett bandák. De ha valaki megrémülne a dallamos punk címkétől, ne tegye. Többek között Steve Albini se hátrált meg, sőt, ő kezelte a basszgitárt a Fore EP-n.

Elolvasom »

Nem vagyok alapos ismerője a zenekar munkásságának, viszont szembejött az új nagylemez, így adta magát a posztoláshoz. Két hallgatás után tetszik, de a post-punker pajtások majd megmondják, hogy. A HangFelhőn belehallgathattok az első kislemezbe.

Az Észak Népe duó voltaképpen Oneida-oldalhajtás, ugyanis Bobby Matador billentyűs és Kid Millions dobos alkotja. A negyven percnél kicsit rövidebb Deep Tissuen négy alkotás található: a két rövidebb az anyazenekarhoz közeli stílben felvezetett rángatózós-repetitív robotrock, míg a két hosszabb közül az egyik krautos-utazós elvágyódás, a monumentális zárótétel pedig egy igazi tőröl metszett space darab. A lemez kezdőszáma a Tunnel:

Árpád vérei! Hallgassátok meg ezt a hazai medvét, mert kurvára morog, kurvára! Személy szerint büszke vagyok rá, hogy ismerem a gitárost, aki nem mellesleg a pálinkafőzés baristája, okleveles borász, és egy tündér ember. Na, de komolyan, ez a bemutatkozás a füstben ázott magyar ugar betépett és mosdatlan szörnyetege, emelem a kalapom. Hallgassátok, töltsétek, terjesszétek, szervezzetek nekik koncerteket, prosztatamasszázsokat.

21 perces, egydalos EP, Goethe Faustja alapján. A dalt Billy Andersonnál vették fel, ami szerintem remekül sikerült. Vagy letöltöd, vagy meghallgatod itt: