
A londoni Lush a '90-es évek brit inváziójának egyik legprominensebb shoegaze bandája volt. Miki Berenyi és Emma Anderson a Ride és a My Bloody Valentine munkásságát olyan gyönyörűen gondolták újra, hogy azt nem lehet nem szeretni. Meg amúgy is, olyan kurva cukik voltak, hogy már azért megérdemelnének egy posztot. Álmodós és vattacukron lebegő gitártémák, fátyol-riffek, dinamikus úszások, lélegzetvétel-szerű slágerek, ütős pörgések, pszichedelikus transzok, elképesztően összerakott énektémák, könnyekig emelő és mosolygós melódiák, tökéletes pop-építmények tömörülnek hosszú sorokba. A Lush csúcsra vitte az önfeledten merengő dreampopot, máig őket nyúlja mindenki. Hibátlan - és hála az égnek elég hosszú - munkásságuk után szerintem még ma is terjeng egy kis űr. A Lush teljesen kötelező, ha épp nincs rajtad bőrmellény és acélbetétes bakancs. De amúgy is.
A debütáláson a dreampop és a shoegaze témák már tökéletesen vegyülnek, de még egy nyersebb, kidolgozatlanabb, kevésbé puha (némi post-punk keménységet én érzek) hangzásvilágban.
Egy évvel később már kimunkálták a saját kis pillecukor hangzásukat. Istentelen szép kis dalok csokra ez, teljesen kiforrott képet mutat, már ha .
Ezen a kislemezen kezdték el keverni a dreampop- és shoegaze témákat a power pop jellegzetességeivel. Feszes, húzós, pörgős és súlyos, baszottul dögös popdalok, tele a rózsaszín ködös pszichedelia transzolós motívumaival. Egészen zseniális.
Ezzel a kislemezzel ismertem meg őket, nagyon közel áll hozzám. Itt a korábbi kislemezek összegzése történik, puha és párnázott lebegés, dinamikus és faszán sietve lüktető dalok apró gyűjteménye. Amellett, hogy gyönyörűen előlegezi meg a Spooky-t, ezen szerepelt először a kedvenc dalom is.
A Spooky egyik legfaszább daláról elnevezett kislemez pontosan olyan gyöngyöző kedvesség és szívmelengető seggrázás, mint az előző kislemez. Érdemes beszerezni, mert van rajta sok olyan remek dal, amik nem kaptak szerepet a későbbiekben.
A Spooky az első nagylemez, lesz rajta pár ismerős dal. Az ismeretlen dalok esetében pedig nem változott a helyzet, ölelnivalóan bájosak, kellemesen beszívott és réveteg slágerezés, tökéletes refrének tömkelege. Én szarásig hallgattam már, de nem lehet megunni.
A címadó egy cukormázas kis tünemény. A Rupert the Bear pedig egy rajzfilmsorozat bájos kis főcímdalának feldolgozása. Gyermeteg, de megmosolyogtató.
A Split-et megelőlegező kislemezen az elképesztő címadó dalon kívül van még pár oltári pop álomcsapás, melyeket máshova nem raktak fel. Hatalmas dolog.
A Split mélázósabb oldala jellemzi ezt a kislemezt. Nyári olvadás, mozdulatlan fekvés bongyor felhőkön, totális megpihenés mindegyik dala, néhol némi komorsággal. Amit amúgy agyonvág az utolsó, brutális remix.
A Split összességében egy komolyabb, pszichedelikusabb, mélyebb lemez, melyen nem vész kárba a szatén-tapintású levegős mosolygás sem. Minden hangjában hibátlan, félelmetesen lecsiszolt dalok gyűjteménye, én máig képtelen vagyok feldolgozni azt az erőt és békét, amit úgy kurvára áraszt. Volt már, hogy azért hagytam abba a felénél, mert összezavart a tény, hogy ez a lemez túl jó. Nem vicc.
Sajnos a Lovelife előtti három EP-ből nekem csak ez van meg. De ez kurva nagy, a három lemezre fel nem került dal is akkorát üt, mint a kibaszott hatalmas címadó. De bővebben eggyel lejjebb.
A Lush utolsó, harmadik nagylemeze a korábbiakhoz képest erős változásokat mutat. A Split is bírt power pop dolgokkal, de a Lovelife már egy power pop lemez, melyen sok a pszichedelikus indie-rock és britpop hatás érezhető. A legmozgalmasabb lemezük, amire ráadásul a legfülbemászóbb, legfelvillanyozóbb dalaikat írták. Alig van megállás a lemezen, a Split lendülete itt tovább fokozódik, a shoegaze és a dreampop már csak színesítés. És igen, nekem ez a lemez a mindenem. Ha elkap, letehetetlen. Zseniális, nem más.
Early Demos
Nem sok újdonsággal szolgáló válogatás, a Spooky-t megelőző EP-sorozat dalaiból. Kezdőknek.
A Lovelife-hoz közel eső időszakból szemezgető kiadvány, szinte lemezzé érik össze.
Ez a válogatás már a teljes életműből szemezget. Szintén kezdőknek.
Dead Stars
Fogalmam sincs arról, hogy ez a háromrészes pakk hivatalos-e egyáltalán, de a lényeg inkább az, hogy tele van ritka cuccokkal. Haladóknak.
)
hát erre rohadtul rákaptam. köszi
nekem is abszolút kedvencek. azok közé a bandák közé tartoznak,akiknek nincs egy rossz számuk sem.
érdekes amúgy,nekem is a black spring volt a legelső ,amit hallottam a 90 -es évek elején a wave lemezboltosok másolták ki kazettára (most már elévült remélem a jogsértés:)) fogalmam sincs,hogy de feles sebességgel sikerült nekik. rongyosra hallgattam ezt a különleges belassult hangzást és sok sok évig nem jöttem rá a turpisságra,mert így is rohadtul tetszett. azt gondoltam ez volt a "korai lush" .
hardcore lush fanoknak itt egy oldal. egy rakat koncertvideóval.
coolerthanjesus.webs.com/lush.htm
De valóban a lush olyan egyedi,hogy nem is lehet más zenekarokhoz hasonlítani egyszerűen csak szórták a tökéletes dalokat.
...és ha már kifogytatok a lushból,akkor a gitáros emma anderson sing-sing nevű bandájának 2 lemezét((the joy of sing-sing és sing-sing and I)) is érdemes beszerezni.
A spookyt és a splitet fel tudnátok tölteni újra ? Köszi!
Lush valoban elbaszottul jo. Koszi a discography-t, EP-ket meg 7''-ket nem ismertem.