Az új nagylemezt.

Állati, nem lőnek mellé most se.

Van új Melvins is.

Na akkor megjött az új Candlemass, ami egyben a legendás zenekar utolsó lemeze lesz. Állítólag. Borító, lemezcím telitalálat.

A félelem-gyári munkások 2012-ben is megpróbálnak ipari forradalmat kirobbantani!

Voltmár / MySpace / Fácse

A kanadai Black Mastiff bemutatkozó nagylemeze az idei év egyik kellemes meglepetése: bluesos-sztóneres ízű rockjuk azonnal bevájta magát a fülembe, mikor először hallgattam őket. És ott is maradt, sokáig. Pedig nem tolnak valami bonyolult muzsikát, de amit tolnak, azt akkora érzéssel és lélekkel teszik, amivel eddig talán csak a Clutch-nál, és annak oldalági projektjeinél találkoztam. A hozzáálláson kívül persze nincs más hasonlóság köztük, de ennyi nekem bőven elég ahhoz, hogy sokszor forgassam a Piramisokat. A címadó dallal induló lemez borítóján ráadásul csak zöld masztiffokat látok...

A blog berkein belül már a világ szinte minden táján alkotó bandákkal találkoztunk, de indiai rockzenekarhoz mostanáig nem volt szerencsénk. A Paradigm Shift Újdelhi szülötte, és négy éve alakult meg. Esetükben a műfaji megjelölés pont azt kínálja, amit sejtet: az indiai zenét magába beemelő, progos felhangú rock/metal zenét. Ami nem váltja meg a világot, de - azon túl, hogy érdekességként határozottan megállja a helyét - az ember képes könnyedén a hipnotikus keleti dallamok és hangzásvilág bűvöletébe esni. Viszont ha erről az oldaláról nézzük, akkor kifejezetten újító szellemű brigáddal állunk szemben. Az egyéni hang nagyjából tehát adott, bajban akkor lesznek, ha követőkre találnak, mert majd jó nagyot kell dobniuk, hogy nevük ne csak a "nekik majdnem sikerült" kategória kapcsán jusson a közönség eszébe.

A svéd Martyrdöd háromszor már lebombázta a világot könnyed hangulatú lemezeivel, most elérkezett a negyedik csapás is a Paranoia képében. Év elején ők is leigazoltak a Southern Lord kiadóhoz, ezzel természetesen a zene nem sokat változott, maradtak a néhol blekkes hatásokat is mutató (lásd pl Hor Varldens Rop), ultraerőszakos, death-ben és hardcore-ban áztatott skandináv d-ütemek, bár az In Extremis idején talán még pusztítóbbak voltak.

myspace / facebook

The Cutthroats 9

Anger Management EP

Az Occupational Hazard utáni üresedés idején Spencer előjött a The Cutthroats 9 nevű egy-két évig létező projecttel, ami - dobpergés - egy tarkón vágó Unsane-szimulakrum, két masszív gitárral. Nincs mit mondani, aki eszi az Unsane-t, az lényegében imádja a Cutthroats 9-t is, csak esetleg még nem tud róla. Amúgy a 2001-es kislemezen Spencer mellett már Dave Curran basszerozik (de némelyek szerint már a lemezen is, bár tudtommal azon Laramie tolja), szóval az már akár lehetne Unsane kislemez is. Hatalmas munkák.

A nagy Unsane-poszt után terveztem a Celan-t, de aztán nem is tudom. A Celan nem más, mint Chris kibaszott Spencer (Unsane), Niko Wenner (Oxbow) és Ari Benjamin Meyers (Einstürzende Neubauten) 2009-es sludge-hardcore beütésű noise-rock munkája, amit a Visqueen utáni időszakban nevetségesen sokszor hallgattam. Mondjuk talán azért, mert - köcsögül egyszerűsítve - lényegében Unsane az egész. Persze el lehetne szarozni azon, hogy miben tér el a kettő, de az egy vicc lenne. Aki szereti Spencer hangját és égbekiáltó riff-tömbjeit, az nem tétovázik, mert a Halo egy böszme, kőkemény, piciket kísérletezgető, de végig kurvára egységes és megrendítően igazi Unsane-pótszer olyan dalokkal, amiktől meg tud borsódzni a hát.

A kanadai, stílusukat heavy sludge rockként belövő Mendozza új lemeze már kering a virtuális térben vagy másfél hónapja, csak elfelejtettem posztolni. Így valószínűleg az érintettek már rég begyűjtötték, de ha már az eddigi anyagaik mind kint voltak a blogon, ez se maradjon ki. Jók, mint eddig. A lemezt az a Matt Bayles keverte, aki dolgozott már többek közt a Mastodon, Isis, The Sword, Botch, The Murder City Devils lemezein is.

Cabra Noche - 2010 / White Rhino - 2007 / facebook