...amit raglegumm ajánlott nektek.

7

Ez a lemez a washingtoni hardcore egyik csúcsa. A Minor Threat és társai feloszlása után feltűnt ott néhány banda, akik kissé átplasztikázták a műfaj arcát. Ez volt 1985-ben a „Revolution Summer”. Ekkor született meg az igazi Washington DC hangzás, amiről ugye azt kell tudni, hogy egy kifejezetten érzelmes, dallamos, melankólikus, és intelligens irányzat. Ez az irányzat valószínűleg óriási hatással lehetett a későbbi post-hc és emo-hc bandákra, de azt már az elején le kell szögezni, hogy az akkori washingtoni színtér leggyengébb bandája is lazán zsebre tenné a jóval későbbi emo őrület bármelyik zenekarát. Meg azt is le kell szögezni az elején, hogy attól, hogy egy stílus nem túl izgalmas, meg nem túl jó, maga a stílusra ható zenekar(ok) még lehet(nek) zseniális(ak). Tiszta sor. Bár igazából nem sok értelme van ennek az összehasonlításnak, mert akkoriban annyira más volt a jelentéstartalma ennek a kifejezésnek. Csak kb. azt csinálták ezzel a szóval is, amit mondjuk a grunge cimkével. Hisz tudjátok… De nem is az a célom, hogy az emóról pofázzak, hanem hogy a Rites of Spring-et mutassam meg nektek. Szóval: ebből a washingtoni közegből érkeztek ők is. Elsőként. Legjobbként. Ha hatásvadász akarnék lenni, akkor azzal jönnék, hogy későbbi Fugazi tagok is játszottak itt. De ehelyett inkább azzal jövök, hogy ez ettől függetlenül is egy mérföldkő. A zenébe úgy csempésztek be dallamokat, hangulatokat, változatosságot, Hüsker Dü hatást, és a műfajnak ellentmondó kísérletezést, hogy mindvégig sikerült megőrizniük a hardcore dühét és energiáját. Utat mutattak a helyi színtérnek, új alműfajt teremtettek: a legendás Dischord Records nevével fémjelzett poszt-hardcore hangzás se olyan lenne nélkülük, amilyen. Rövid fennállásuk alatt mindössze egy LP (Rites of Spring, 1985), feloszlásuk után pedig egy EP (All Through a Life, 1987) hagyta el a kezüket. Ezt a két anyagot (plusz egy dallal megfejelve) kiadták egyben is, majd 2001-ben újra is keverték. Ezt a verziót hallhatjátok ti is. Ez az End on End.


Eddig 7 komment érkezett ()

  • norberthellacopter

    A címkébe nem merted beleírni hogy emo mi? :))))

    Lesz Embrace is?



  • raglegumm

    Nem hát! Nem akarom elriasztani az embereket :-)))
    Aha, lesz Embrace is. Szerintem több ilyesmit fogok még csöpögtetni ebből a szcénából, például One Last Wish-t is...



  • malibu

    én bírom az admiralt, one last wish-t, satöbbit, de azért szerintem nagyon-nagyon jó volt a '90-es évek második felének indie emo hulláma is (mondjuk én a 2000-es évek dolgait is nagyon szeretem: brand new, the early november, legelső taking back sunday, in passing, northstar, stb.). elhiszem, hogy abban már szinte egyáltalán nem lehetett érezni a hardcore-t, de ezt kurvára leszarom, ha egyszer olyan volt a színtér, hogy volt vagy 80-100 banda, és ebből mondjuk 70-90 zseniális volt (mineral, sdre, american football, cap'n jazz, jimmy eat world, tguk, texas is the reason, braid, bob tilton, knapsack, pop unknown, far, rainer maria, the lazarus plot, christie front drive, gyakorlatilag bármeddig folytathatnám). egy kicsit a címkézésbe belekötnék, mert elhiszem, hogy ezt teljes joggal lehet poszt-hardcore-nak hívni, de ha azt nézzük, hogy abszolút nem hatottak a legtöbb korai poszt-hc bandára (azok a quicksandtől, supertouch-tól tanultak mindent szinte), viszont az összes első emo bandára igen, akkor sokkal inkább emo(core) az egész. de az már csak kákán csomó.



  • borisz

    ja, amúgy végre valaki posztolhatna Moss Icont is, kedvenc Washington poszt-hácém/proto-imóm



  • raglegumm

    malibu: igazad van abban, hogy hatottak az első emo bandákra, de ugyanennyire hatottak a korai poszt-hardcore bandákra is. mondjuk szerintem a quicksand (minden zsenialitása ellenére is) inkább "késői" , mint "korai" poszt-hardcore. én inkább olyanokra gondolok itt, mint pl. fugazi, lungfish, esetleg még drive like jehu.
    az "emo" címkét meg azért nem volt pofám a címbe beírni, mert annyira túlszajkóztam már ezt a jelzőt a posztban:-))

    borisz: majd én megszánlak.



  • malibu

    igen, a fugazira, lungfish-re, tán még a nation of ulysses-re valóban hatottak, csak ez a vonal valahogy nagyon parkolópályára került az évek alatt, nyilván mindig volt 1-2 zenekar, akik úgy érezték, hogy nekik fugazit kell játszaniuk (legutoljára pl. a give és a gods & queens, de ott van az end of a year is, akik nagyon RoS akarnak lenni, meg elvétve akadt 1-1 mouthbreather, brainworm, stb.), de ez megmaradt egy aprócska színtérnek, és néhány, arra emlékezni kívánó társaságnak. ennél sokkal nagyobb "örökséget" hagytak hátra, kár, hogy ezzel alig élt egy-két zenekar, pedig én anno megpróbáltam a legtöbb dischord kiadós, meg ahhoz köthető bandában megtalálni picciotto hatását, de nem nagyon jött össze, pedig ott is volt egy elég komoly indie/"math"/"pre-poszt-" rock színtér.



  • raglegumm

    Egyébként készül egy doksi a 80-as évek washingtoni színteréről:

    www.youtube.com/watch?v=yr273MNL-Cw



Ehhez a bejegyzéshez nem lehet hozzászólni.