2009. május

...amit Jószívvel ajánlott nektek.

1

Szintén egy lemez, mely felzabál. Ez a görög trió végtelenségbe nyúló, hömpölygő, lebegő és falbontó témafolyamot szült erre a zseniális lemezre. A koncepció az volt, hogy a nehéz, betontömb-jelleggel útonálló riffeket - ugyanúgy, ahogy a pszichedelikus fekveszívós dolgokat - a jam tartsa egybe, már amennyire tudja, és amennyire kell. Műfajokon túllépő morózus, szakító, dörrenő, és búgó riff-folyam, mely hol elmélyítőleg hipnotizál monotonitásával, hol pedig isteni váltásaival ámultat el. Ösztönből hozzák a megszámlálhatatlan és jobbnál jobb dolgokat, nagyon együtt vannak. Lüktet az egész, élő, szerves nehéz hangfolyam, mely fejbe talál, magával ragad. Olyan örömzenélések és örömzúzások vannak itt, hogy az váó. Hibátlan az egész, ezernyi hihetetlen dolgot csinálnak, töményen csurgatva, nagyon lebegve, irdatlan stílussal és tudással. Tanítandó és kitűnő lemez, mindeki hallgassa meg, aki szereti a vaskos, málhás, böszöm, okos és beállt jam-zenét. A második dal 15 perce után rásírtam a nyelvemre. Brotherhoodofspace.


...amit Jószívvel ajánlott nektek.

4
Ez egy elképesztő lemez. A maga kevesebb, mint húsz percével simán gondolkodásra késztet, úgy igazán. Ez a négy dalos debüt valami olyat mutat, amire nagyon nehéz referálni. Alapjáraton a tempó doom, a hangulat is az, melyet totálisan megfoghatatlanná tesz az a mosott, háttérben ténfergő hatvanas éveket idéző pszichedelia és a sokkal nagyobb dózisban nyomuló középkori témafolyam. És senki ne gondoljon valami goth szirszarra. Ezek a baszottul paráztatós okkultba hajlós dallamfoszlányok adják a dolog igazi mélységét. Az elektromos gitár lefelé hangolt és hipnotikus búgás-grúvjai úgy folynak, mint az Om-nál, csak itt a kelet helyett a középkor sejtelmes, sötét és melankólikus folk-akusztikus témái zúdulnak rájuk lassan, kegyetlenül, és a Grails kábszisságát megidézve húznak le a tárnába (szitár, fuvola, csörgődob, szinti-szőnyeg). Negyed óra tömény kecskekivéreztetős atmoszféra, komor és nyomot hagyó durvulat, melyből kurvára nem elég ennyi. Zseniális utazás, tökön ragadó és csavaró bánatos sátáni gyönyör. Ez a finn arc megmutatja, hogyan kell igazán gonosz és minden szentségtől távol álló, velőt csomózó fekete zenét csinálni. Kötelező. Szerintem meg is lehetne venni. A borító nagyban, mert fasza.


...amit aaroncarter ajánlott nektek.

3
Régi nagy kedvenc, 2001-ből, most megint előkerült. Többi anyag ide klikkelve.


...amit nemtombaje ajánlott nektek.

7

A minimum kilenc tagú zenekar szerepelt már itt, a The Black Tomato lemezzel. Az ØSC 2004-ben alakult, azóta ez az ötödik nagylemezük. A banda próbái  összefüggő jammelések, melyeket rögzítenek, és ingyenesen letölthetővé teszik a honlapjukon - ez összesen több, mint 35 órányi  anyagot jelent.  A Good Planet a korábbi lemezekhez képest talán progresszívebb, és tömörebb lett, cserébe viszont dinamikus és vibráló anyag született, mely egy hosszú és mesés zenei utazás igéretét hordozza magában. A spacerock és a tagok szabad improvizációja továbbra is megmaradt, de ezen kívül funk, jazz, és reggae hatása is érződik a szerzeményekben. A  nyitó és a záró felvételen KG szerepel a Siena Root-ból, és csodás szitárjátékkal kápráztatja el a hallgatót. Varázslatos, és felejthetelen alkotás. Space

 



...amit Jószívvel ajánlott nektek.

9

Az izraeli Alon Brilant fut Napfa néven, s ez az első lemeze. Ütős, lépegetős, energetikus és ugrálva mosolygós lemez lett. Ötletes, szanaszéjjel szedő, hipnotikus és éppen kellően monoton, aprókat változtatós levegőben mélyúszás. Vibrálva haladó, szépen felépített és érzelmekben gazdag lemez, mely szerintem kitűnő szórakozást nyújt, főleg reggelente, hűvös pislák napfényben. Meg amúgy is, háttérben, nem háttérben, ez a lemez üt. És elég ritka, hogy trensz lemeznek ilyen hejre kis borítója legyen. Az X.T.C. című nótát pedig kötelezővé tenném általános iskolai ének-zene órákon.


...amit Jószívvel ajánlott nektek.

6
Aqua Nebula Oscillator

Under The Moon Of Aqua Nebula Oscillator

Ezek a franciák nagyon be vannak szedve. Saját elmondásuk szerint is a "totális transz" elérése a céljuk. És valljuk be, ott járnak a közelében, sőt. A hippisztikus, nagy terekkel és szellősséggel való munka, a szétfolyósító effektek használata, a delay és az echo pedálok taposása, a sztereó fejforgatás itt csúcsra járatódik. A hipnotikus, elképesztően magason ténfergő vokál valami döbbenetesen meg tud érinteni a hatvanas évekbeli dallamvilág újrahasznosításával, no meg néha szitár is van. Az egész valami döbbenetesen szétszívott. Mindenfelé foszló hangfoszlányok, dallamdarabok repkednek a fejben tőle. Szédítő, de éppen ízlésesen tálalt jam megmozdulásokkal, apró zajongással meghintett, mindent a drogokra építő rockzene ez, és az egyik leggyönyörűbb. Úsztat, pörget, táncoltat, erősen elvarázsol. Természetesen a hatások hallhatóak, és természetesen ez nem baj. Mivel a hangulat is több, mint megidézett. Zseniálisan szétkapja az elmét, mindeki szedje, aki kicsit is érdeklődik a kábszis hippirock iránt. Mindkét album kurva nagy, a másodikon van már csaj ének is. Oscillatorspace.


...amit TurtleKat ajánlott nektek.

9

Az avantgárd jazz négy eminenciása végre nem csak barcelonai bootlegen boncol. Német-japán-olasz-norvég párbeszéd két félórát meghaladó tékben. Akit érdekel, az tudja, mennyire fasza és kihagyhatatlan.



...amit wovbagger ajánlott nektek.

7
Psychic Psummer

A chicagoi Cave  nem találta fel újra a spanyolviaszt, de amit második lemezükön művelnek, arra érdemes odafigyelni. Nevezhetnénk sztónernek vagy űrrocknak is, de akkor sem közelítenénk a lényeget jobban a mostaninál. Majdnem instrumentális szerzeményeikben buzog az energia - akár nyiltan, akár visszafogottan a háttérben, de mindig ott lapul bennük az izzás. A repetitivséggel is alaposan megtűzdelt nótákat átgondoltan vezetik föl, így terelve át a hallgatót a pszichedelikus nyárba. Az idei év sokadik kellemes meglepetése. BarlangŰr.



...amit Jószívvel ajánlott nektek.

9

Új Supermachiner a Converge két agyától. Érdemes meghallgatni.  Ja, és igen, ilyen out-take, félbemaradt stb. dolgok vannak rajta, de szerintem tekinthető teljes értékű lemeznek. Az előző itt van. Ez meg kiegészíti azt. Az is nagyon zsír.

1. Lemez

2. Lemez


...amit TurtleKat ajánlott nektek.

0

Nem mindig szeressem az ilyesmit, de az Ultra Dolphins esetében nagyon ül a dolog. Komplex, matekos struktúrákba göngyölt enyhén hisztérikus riff-bődületek, experi-kajlulások, zajtémázás, torz-zongorás szívkitárás, csirkényi indie pop-hatás és egészséges mértékű majré. Az énekes nem csúszik át melodramatikus sivalkodásba, a számok pedig velősek, nem terjengenek. Alig harminc perc az egész, ötletes és precíz, érces, mélyre nyúl - már csupán a "The Great Neurasthenic" grandpiánós katartikus jungle/noise-imprójáért megéri ráébredni. 




Régebbiek | Végére »
« 2009. április 2009. június »