...amit wovbagger ajánlott nektek.

A 2006-os beborult, Yellow House című lemeze után a Grizzly Bear a Veckatimesten az amerikai folkhagyományt  indie-s lazasággal csűri-csavarja önmagába és köré. Tömött, magával ragadó hullámzású szerzeményeikben pőre akusztikus gitárhangok keverednek Beach Boys-os dallamokkal és futamokkal, miközben az egészet barokkos burjánzás lengi körbe. Kell hozzá némi idő, míg az ember nem csak elbódul tőle, hanem bele is szeret, egyszerűsége ellenére ugyanis az első pár hallgatásnál nem könnyű fogást találni rajta. Ennek ellenére szerintem megéri vele próbálkozni, mert a Merriweather Post Pavilion mellett az idei év egyik legjobbja a saját műfajában. GrizzlyŰrje.


...amit wovbagger ajánlott nektek.
Így már csak az első hiányzik.

...amit Jószívvel ajánlott nektek.

Negyedik Amistead Burwell Smith, a Three Mile Pilot és a Pinback agya  közel öt évig gyűjtögette szabadidejében a témákat, dallamokat, ötleteket ehhez a lemezhez. Egyes-egyedül van itt, szórja a szebbnél szebb gondolatokat, őszintén és kompromisszumok nélkül ráz meg, nyugtat meg, simogat és ölel és pörget és helyre rak. Komplex és több, mint kellemes lemez, aki szereti a szép és könnyed, mégis mély dolgokat, az merüljön egy békésen merengőset e remek ember saját kis világában. Systemspace. 

...amit TitkosFonok ajánlott nektek.
A pöst-metált játszó német zenekar új albuma, mely annó debütáló lemezével a klasszikusok közé emelkedett úgy vélem, és a mai napig megunhatatlan. Hogy mire számítsunk ezen a lemezen? Egy kicsit félek igazából, de no offensz.

...amit Jószívvel ajánlott nektek.
Ha engem kérdeztek, első lemezük simán az utóbbi évek egyik legzseniálisabb dolga. Állkeresős pszichedelikus tobzódás műfajokra való tekintet nélkül. Aki nem hallotta, az hallja. Ezt a kislemezt pedig az idén adták ki, s pont olyan, amilyen a lemez. A címadó 15 perces nóta valami istentelenül adja. Eszméletlenek és kész. Pilgrimspace.

...amit Jószívvel ajánlott nektek.
We Care

All Disco Dance Must End In Broken Bones

Ez a svéd banda a kilencvenes évek toplistájit ostromolta, mielőtt ide kikerült két isteni lemezük. A Whale soha nem szomorú és soha nem melankólikus. Ha igen, akkor viccelnek. Mindig optimista, vidám, szórakoztató, s kurvára kreatív. Rengeteg dolgot művelnek e két tökély lemezen, van sok-sok elektronikus aláfestő ütem, trip-hop, akusztikus témák, sőt, nem is ritkán noise-rock elemek is, hip-hop elemek is. A Whale nem az a sztereotíp pop banda. Jópofa, de mégis, erősen beteg, mindenre szaró és beszóló banda, hatalmas húzással, megmozgató slágerekkel, táncolással, nevetéssel és súllyal. Nagyon hanyag és nagyon laza zene, finom patinával. Cia Berg nagyon helyes kis énekesnő, simán kiforgatja a pop tucat-dalnokokat a bőrükből, ügyes és muris és - atyavilág - néha még rappel is (ahogy a háttérben mások is). Igazából mindig azt csinálják, amit a dal megkíván, amit akarnak, és az mindig jó. Mindkét lemez a szívem csücske, nagyon kedvesek, készen vannak, meglepőek és szerintem simán jogosan voltak menők úgy durván 15 éve. A Hobo Humpin' Slobo Babe, vagy a 2 Chord Song, a Smoke, vagy a Crying at Airports dalok igazi klasszikussá nemesedtek mára. A Whale igazi pop csapás a múltból, aki érdeklődik az időutazás iránt, az ki ne hagyja őket. Persze azokat is megértem, akik szerint ciki ma ilyen zenét hallgatni. Amúgy Tricky egyik kedvenc együttese, a We Care-t ő hozta tető alá, nem mintha számítana. Whale.fm. 

...amit TurtleKat ajánlott nektek.

13 Erindringer fra Hr. Grons Liv [2006]

Devil's Lats Call [2009]

Mats Gustafsson vezette skandináv négyes free-jazz bulifogat a legvelősebb, ízesebb fajtából. Szaxofon, basszgityó, tuba és dob, vad dinamikák, görcsök, olvadó viaszkatonák rémsikolyai, szívverésre klimpírozó poliritmia, érchurutos bariton-hergelés, telt, dögös avantgárd jazzhangzás. A Devil's Last Call az év egyik legretyerutyább termése. Tessék szedni.


...amit wovbagger ajánlott nektek.

Most esett le, hogy nyár eleje óta alaposan megfeledkeztem erről a lemezről.

Korábban a Disappearer kétszer is voltmár.


...amit wovbagger ajánlott nektek.

Első hallgatásra megtetszett ez a lemez, talán azért, mert a "szokásos" posztrokk csilingelésen túl vannak benne crimsonos akkordozgatások, bibipelő gitár (vagy gitárszinti) hangok, és nem véletlenül került időzőjelbe a [poszt] szócska sem. Jóval erősebb a gitár jelenléte az alig fél órás I'm the Spring számaiban, mint azt várná az ember. Valahogy úgy kell elképzelni, mintha az El Ten Eleven kicsit beszigorított volna a negyedik lemezük táján. Egyszóval tetszetős, tutira nem háttérzene. BronzoltŰr.


...amit Jószívvel ajánlott nektek.
Cancer

Paradise
Ez az ausztrál trió egyszer már félig-meddig szerepelt nálunk, mégpedig a Young Widows Split Sorozatában, mégpedig egy nagyon jó dallal. Én nagyon szeretem őket, kellemesen kiborító zenét játszanak. Az egyértelmű Shellac és Big Black hatásokból építenek eléggé egyedi dolgot. Már-már fájóan szögletes, zakatoló és csilingelő gitártémáikat sokáig húzzák, nem variálnak semmit, ismétlik és ismétlik a pár hangból álló futamokat, amíg az agyad le nem áll. Ebből a jelentős repetitív építkezésből eredően rohadtul megterhelő tud lenni, azonban szerintem pont ettől annyira bájos. Simán rád nehezül teljes felületével, kicsuk mindent és csak mélyíti magát a nyaktörzsed felé. Csodásan szól a gitár, minden hangnak ütős helye van, s az amúgy elég merész ritmusváltások egyáltalán nem másznak az arcba így. Sőt. Finom zajosságuk is nehézzé válik az ismétlések gyilkos vontatásától. Biztosra veszem, hogy lesz ember, aki kiakad tőlük, de hát. A Cancer már debütként is erősen nyitott az egyszerűsödés felé, azonban az említett hatások még elég erősek ahhoz, hogy valami relatív változatosságról beszéljünk esetében. Kitűnő noise-rock lemez, kitűnő. Aki gyáva, kezdje azzal. A Paradise viszont már durván lecsupaszított, sokkal nehezebb, merészebb és kísérletezőbb. Imádom. Beteg, egyszerűnek tűnik, közben meg félúton megöl. Amúgy Steve Albini volt a lemez producere, szóval adott a minőség. A My Disco zenéjéhez kell némi erő és kitartás, pici nyitottság, de szerintem hálás is lesz mindezért. Discospace. 

Egyéb tőlük, kérésre:

Language of Numbers EP
Collapse Of An Erratic Lung EP
Off Minor - My Disco Split 

Régebbiek | Végére »