Három barátnő énekelget. Innen-onnan összeollózott folklorisztikus dallamokat, egyszerű szépséggel, őszinte baráti dalcsokor-jelleggel. Magányos békesség árad ezekből a zenével csak ritkán kísért angolszász népdal- és spirituálé-szerűségekből. Szerintem kurvára tündéri és mély pihenészet, rövidsége pedig sokszori hallgatásokat eredményez. Kell ilyen. Runnerspace.  

Touche Amore

...to the beat of a dead horse

Akkor ez főképp menjen kedvesemnek. Az idelátogatók számára, ha máshonnan nem is, minimum erről a nagyon faja split-lemezről lehetnek ismerősek. Kemény, viharos és kreatív együttes, sok-sok érzelemmel, nagy-nagy pozitív energiacsomagokkal, fülbemászó melódiákkal és pofozkodó svunggal. Szenvedélyes és okos zene irtózatosan királyi ritmusokkal, gitármunkával és nagyszerű vokállal. Szeretnivaló, mert szeret. Touchespace.

Black Bombaim

Saturdays and Space Travels

Portugália megmutatja, hogy kell nagyon beszívott, nagyon súlyosan kábító hangfolyamokkal elárasztani a fejet. A gyönyörűen csípőből dobált folyamatos dögös-tökös gitárszólók úgy úsznak a brutálisan püffedtre kevert, mindent beborító dobtémák tohonya csörömpölése fölé, mint valami böszme füsthegyek. És amikor már épp kezdenél megtömni egy feleslegesen sokadik pipát, behajítanak egy-két irtózatos nagy sztóner riffet, és átvarázsolják az áradást kemény kis sivataggá. Második, idei lemezük egy már-már nevetségesen fasza mestermű (két 20 perces szerzemény), csak azután toljátok a szintén remek debütálásukat. Bombaimspace.   

Rizsára nincs idő.
Hivatalos | EnyimŰr

Ez a 2002-ben kiadott album ahogy a neve is sugallja remixeket és egyéb hivatalos albumokon nem kiadott számokat tartalmaz. Olyan neveket említenék mint: Amon Tobin, Mechanical Me, Pilote... De itt egy számlista

Továbbá remélem mindenki vágja hogy Szeptember 9.-én fellépnek a Gödörben, kezeket fel aki jön!

Bonobo korábban

A Koenjihyakkei társulat Yoshida Tatsuya Ruins-dobos másik projektje a Turtle által már megidézett Korekyojinn mellett. Ennek megfelelően nem kevésbé agyament és elvetemült: a lemez szerzeményei leginkább talán hiperaktívnak nevezhető riffekkel; mániákus és  operaszerű, vagy pedig "csak" bolond(os) vokálokkal; folytonosan változó hangulatokkal és dalszerkezetekkel keltenek erős zenei ingereket a hallgatóban. Olyan, mint egy beszpídezett Magma; avagy a Hamlet Poloniusa után szabadon: "Őrült beszéd, de van benne rendszer."

Lehet, hogy most valami totál egyértelmű dolgot rakok ki, de az időjárás eléggé előhozta ezt a lemezt.
Akinek nem ismerős: Andy Bell (ex-Oasis, Hurricane No. 1) első sikeres bandájának első nagylemeze a Nowhere, jóval az előtt, hogy átigazolt volna a balfasz tesók beatles-cirkuszába. A My Bloody Valentine / Slowdive iskolájú shogazet jellemző szívfájdító hangfüggönyhöz képest a Ride anyagai egy sokkal tisztábban szóló, lendületes alterrockos vonalat lovagolnak meg, így nem csak a bilihajú, xxl-es pulcsiban feszítő cipőbámulók az egyetlen potenciális célközönség.

(az itt linkelt anyag a 2001-es remaster, ha az eredeti kell valami ortodox elmebetegnek, kérlek linkeljétek be)

Eddig.

Már lassan egy éves ez a ritka, fű alatt kuporgatott kis iowai gyémánt. Egy ideje napi szinten dörgölöm vele a fülem, annyira húzós, meglepő, zakkant, kreatív és kemény lemez. Nagy váltásokkal, disszonáns és kifordított riffekkel, beteg témákkal borulnak rád, csak győzd. Imádnivalóan szétcseszett, iróniával és művelt nyersséggel alázó kapkodó prések, csörömpölő kalapácsok, és borult súlyos fejcsavarások tárháza, elképesztően őrült kokainista avantgarde-szagú vokállal. Nem biztos, hogy a legfülbemászóbb dolog lesz, de ha szereted a zajrockot, ezek a tankok örömmel masíroznak át rajtad, én mondom. Tankspace.  

Négy év után új lemez. SisakŰrje.

Legközelebb élőben: 2010. november 28. Budapest, Dürer-kert.